The falcon cannot hear the falconer;
Things fall apart; the centre cannot hold;
Mere anarchy is loosed upon the world,
The blood-dimmed tide is loosed, and everywhere
The ceremony of innocence is drowned;
The best lack all conviction, while the worst
Surely the Second Coming is at hand.
The Second Coming! Hardly are those words out
When a vast image out of Spiritus Mundi
Troubles my sight: a waste of desert sand;
A shape with lion body and the head of a man,
A gaze blank and pitiless as the sun,
Is moving its slow thighs, while all about it
Wind shadows of the indignant desert birds.
That twenty centuries of stony sleep
Were vexed to nightmare by a rocking cradle,
And what rough beast, its hour come round at last,
Slouches towards Bethlehem to be born?
A második eljövetel
Köröz csak köröz, növekvő az ív,
Sólymot a solymász hiába hív,
Minden szétszakad, a magról lehullt
Az őskáosz a földre szabadult,
Vérözön szabadult el és minden
Patyolat-ünnep megfullad belé;
A pallérozottak megalázkodnak, míg a hitványakat
Meggyőződésük szenvedélye hajtja.
Bizton közel már az új kinyilatkoztatás;
Bizton közel már a második eljövetel,
A második eljövetel! És alig hagyják el számat a szavak,
Baljós képként sérti szemem a Spiritius Mundi
Része, a sivatagi homokból formált alak,
Teste fenevad, feje emberi
Szeme üres és gyötrőbb, mint a nap,
Megmozdítja lomha tagjait, míg körötte
Bömbölő árnyak, az ég madarai.
A sötétség ránk borul megint, de már tudom,
Hogy kétezer évnyi megkövült álomba
Tudta csak elringatni egy bölcső,
És mily' förtelem ez, mi ideje érkezvén,
Kúszik tovább Betlehem felé, újjászületni?
The falcon cannot hear the falconer;
Things fall apart; the centre cannot hold;
Mere anarchy is loosed upon the world,
The blood-dimmed tide is loosed, and everywhere
The ceremony of innocence is drowned;
The best lack all conviction, while the worst
Surely the Second Coming is at hand.
The Second Coming! Hardly are those words out
When a vast image out of Spiritus Mundi
Troubles my sight: a waste of desert sand;
A shape with lion body and the head of a man,
A gaze blank and pitiless as the sun,
Is moving its slow thighs, while all about it
Wind shadows of the indignant desert birds.
That twenty centuries of stony sleep
Were vexed to nightmare by a rocking cradle,
And what rough beast, its hour come round at last,
Slouches towards Bethlehem to be born?
A második eljövetel
Köröz csak köröz, növekvő az ív,
Sólymot a solymász hiába hív,
Minden szétszakad, a magról lehullt
Az őskáosz a földre szabadult,
Vérözön szabadult el és minden
Patyolat-ünnep megfullad belé;
A pallérozottak megalázkodnak, míg a hitványakat
Meggyőződésük szenvedélye hajtja.
Bizton közel már az új kinyilatkoztatás;
Bizton közel már a második eljövetel,
A második eljövetel! És alig hagyják el számat a szavak,
Baljós képként sérti szemem a Spiritius Mundi
Része, a sivatagi homokból formált alak,
Teste fenevad, feje emberi
Szeme üres és gyötrőbb, mint a nap,
Megmozdítja lomha tagjait, míg körötte
Bömbölő árnyak, az ég madarai.
A sötétség ránk borul megint, de már tudom,
Hogy kétezer évnyi megkövült álomba
Tudta csak elringatni egy bölcső,
És mily' förtelem ez, mi ideje érkezvén,
Kúszik tovább Betlehem felé, újjászületni?